​

Azért olvasok, hogy ne féljek.
Azért olvasok, hogy otthon legyek.
Azért olvasok, hogy ne legyek otthon...
Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok.
Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának.
Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek.
Én azért olvasok, mert magamat keresem.
Én azért olvasok, hogy megtaláljanak.
Én azért olvasok, mert érdekel a múlt.
Én azért olvasok, mert érdekel a jövő.
Én azért olvasok, mert érdekel a jelen.
Én azért olvasok, mert szeretni akarok.
Én azért olvasok, mert keresek.
… és amikor olvasok, megtalálom.

​

(Darvasi László: Azért olvasok)

                     

 

​

Mi a biblioterápia?  

​

​

Alkalmazott irodalom, vagy másnéven: irodalomterápia.

A görög biblion (könyvek) és a therapia (kísérés, terápia, kezelés) szóösszetételból született.

Kedvelt megfogalmazásom szerint: könyvgyógyászat.

Tudományos megfogalmazásban: általános személyiségfejlesztésre irányuló, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer. 

Köznyelvi megfogalmazásban: a módszer a csoportvezető által válogatott olvasmányok, szövegek irányított felhasználását jelenti a segítő, (ön)fejlesztő munkában és/vagy életvezetési, esetleg pszichológiai problémák kezelésében, megelőzésében. Egyfajta önismereti módszer ez, amelynek lényege, hogy szövegek segítségével beszélgetünk, osztjuk meg gondolatainkat, véleményünket, érzéseinket egymással.

Ám használhatjuk csupán arra is, hogy egy jót beszélgessünk.

Létezik egyéni és csoportos formája is. A módszer mindenkinek ajánlható gyermekkortól időskorig. Tartható művelődési házakban, közösségi terekben, könyvtárakban, iskolai keretek között, idősotthonokban, klinikai környezetben vagy akár online is.

A csoport összetételét, célközönségét tekintve rendkívül sokféle lehet, ugyanúgy, ahogyan a csoport jellege is lehet nyitott (vagyis bárki bármikor csatlakozhat hozzá) vagy zárt (meghatározott idejű foglalkozássorozat ugyanazon résztvevőkkel; ez egyben elköteleződést is jelent erre az időtartamra, változatlan csoportösszetétel mellett).

A szövegek felhasználása a magunkról és a világról folytatott disputához azonban nem újkeletű: régi (még nem az írásbeliségen alapuló) időkben ezt a módszert az emberek ösztönösen alkalmazták az adott közösségen, csoporton, törzsön belül. A történetek emlékezetben tartása, elmesélése, megosztása túl azon, hogy a csoport hagyományait őrizte, már akkor is segített élni, túlélni, megoldani és feldolgozni a problémákat, megosztani a gondolatokat, érzéseket a közösség többi tagjával, valamint ily módon együtt túljutni rajtuk. Szolgálta ezen felül a közösség dalainak, regéinek, mondáinak, meséinek, hagyományainak, egyszóval: kultúrkincsének megőrzését, bölcsességének megosztását, valamint a regék és mítoszok ismételt elmesélésével az együvé tartozás megélését, az ősöknek kijáró tisztelet kifejezését.

Ma ez utóbbiak már fájdalmas módon hiányoznak a mindentől elidegenedett emberi életből.

Talán ezen is tud segíteni a irodalomterápia, a különféle szövegekkel való foglalkozás. Fontos, hogy az irodalomterápiás alkalmakon nem műelemzés folyik, hanem a szöveg segítségével fogalmazzuk meg saját gondolatainkat, érzéseinket, valamint kapcsolódunk magunkhoz és másokhoz.

Vannak, akik kizárólag magas esztétikai értéket képviselő irodalmi szövegekkel dolgoznak, ám sokan tágabban értelmezik mindezt: meglátásuk szerint irodalomterápiára használható szöveg bármi lehet, ami az adott csoportban működik, akár egy dalszöveg, slam poetry vagy egy internetes bejegyzés is. Emellett jó kiegészítője lehet a foglalkozásoknak a többi művészetterápiás módszer is (kreatív írás, rajzolás, filmek, asszociációs kártyák és játékok, stb.).

​

​

​

​

​

Irodalomterápiás foglalkozásokat tartok személyesen és az online térben is.

Az induló alkalmak a weboldalon és a közösségi csatornákon lesznek feltüntetve.

Kérdés esetén elérhető vagyok drótpostán a verslegy [kukac] gmail.com e-mail címen vagy a lenti kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül.

​

​

​

​

​

​

​

​

​